Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tyler Cash

 Tyler egyedül érezte magát. Már négy évet eltöltött a Roxfortban. A Teszlek Süveg a Mardekárba osztotta. Sárvérűek nem kerültek oda, eddig is csak egy ilyen volt, az alapítás után nem sokkal. Tylert muglik nevelték három éves kora óta. Az első három évére nem emlékezett. Valószínűleg mágikus amnéziában szenved. Igazából nem közösítették ki, és hasonlók. Csak nem voltak igazi barátai. Az egyetlen diák aki törődött vele, az pár éve végzett a Roxfortban. De nem nagyon tartották a kapcsolatot.
Tyler azt tervezte, hogy halálfalónak áll. Két év múlva, ha végzett a sulival(phew) felajánlja szolgálatait a Sötét Nagyúrnak. Fontolgatta, hogy szerez egy minisztériumi állást. A jegyei leginkább Kiválók és Várakozáson Felüliek voltak. A bájitaltan volt a kedvenc tantárgya, de idén új tanárt kaptak. Egy huszonéves férfi jött az előző helyére. Mivel az eddigi tanár volt a ház vezető tanára, ezért idén az is más lett. Az évnyitó banketten kiderült, hogy ki. Az új tanár. Tyler rögtön megismerte a pártfogóját. Tyler idén prefektus lett. A vacsora után a házfőnök tartott egy megbeszélést a hat prefektussal. Elmondta, hogy mi változik az eddigiekhez képest, és mi az ami marad. Tyler megpróbált beszélni a tanárral, de ő határozottan visszautasította.
Tyler minden bájitaltanon remek teljesítményt nyújtott. Órák után kereste az alkalmat, hogy beszélhessen vele, de mindig talált valami kibúvót. Kezdett ráébredni, hogy utolsó találkozásuk óta nagyon megváltozott. Október közepe felé jött egy levele Tylernek. Meglepődött, hiszen csak hivatalos leveleket szokott kapni. Persze, ha kap valamit.


Tyler,
Holnap, 17-én este kilenckor
Asztronómia torony
Egy Barátod


Tylert meglepte az üzenet. Ha egy barátja írt, akkor mért tűnik ilyen parancsolónak. Meg nem is volt barátja. A kézírásról határozottan eldöntötte, hogy férfi írta.
A toronyba Tyler érkezett meg előbb. Ott állt a sötét és hideg éjszakában. Türelmetlenül várta, hogy felfedje kilétét a levél írója. Kedvenc tanára érkezett meg pillanatokkal kilenc után.
-Bocsáss meg, Tyler, hogy nem engedtelek közelebb magamhoz. Csak nem volt túl biztonságos. Fiatal vagyok én is, még változom.
-Semmi baj, tanár úr! Én is sokat változtam azóta, hogy szétváltak az útjaink.
-Mostantól megint változnak a dolgok. De ne aggódj, téged nem érint, Tyler.
-A professzor úr Tudjukkire céloz? Hogy nagyobb hatalma lesz?
-Ezt én sem tudom. A találkozóról pedig senkinek egy szót se.
-Mintha olyan sok barátom lenne- sóhajtott fel Tyler.
-Sajnálom, Tyler. Mennem kell.
Tyler kicsit jobb hangulatban ébredt másnap. Persze nem értette, miféle változásról beszélt. Valahogy nem érdekelte. Örült, hogy a tanár megenyhült, és szóba álllt vele. Úgy érezte minden tökéletes. Tyler azon gondolkozott, hogy vajon most bármi sikerül neki, mintha Felix Felicist ivott volna. Régóta tetszett már neki az egyik évfolyamtársa. Az órák többségén együtt voltak. Amanda valószínűleg észre sem vette őt. Tyler hiába reménykedett eddig. A következő roxmortsi kirándulásra már Amandával együtt ment. Valójában Amanda is régóta odavolt Tylerért.
Roxmortsból azonban sötét gondolatokkal a fejében tért vissza. Ki szerette volna deríteni kik is a szülei valójában. Remélte, hogy Amanda tud segíteni. A hétfői bájitaltan órán sikerült megbeszélnie egy újabb találkozót a tanárral. Vele is akart beszlni arról, hogy megkeresi a szüleit. Tyler lassan kezdett megszállottá válni. Bár nem volt biztos abban, hogy örül-e majd az igazságnak, meg akarta tudni azt.
Tyler idegesen várt a toronyban. Már ott kellene lennie. Amíg várt, csöndben nézte a hóesést. Még csak november volt.
-Bocsáss meg, Tyler! Csak Dumbledore feltartott. Nem tetszik biztos, hogy ennyit találkozunk.
-Semmi, semmi.
-De miért is akartál velem beszélni?
-Hát, igazából… a szüleim. Meg szeretném találni őket. És arra gondoltam, hogy a tanár úr esetleg segíthetne.
-Nem hiszem, hogy tudnék segíteni. Én is fiatal vagyok. Nem ismerhetem a szüleidet. És biztos volt okuk arra, hogy ne emlékezz rájuk. Sajnálom.
-Akkor semmi, professzor úr. És elnézést, hogy ide rángattam.Viszlát!
-Viszlát, Tyler!- és ezzel mindketten elmentek a toronyból.
Tyler nem a Mardekár hálótermei felé vette az irányt, hanem a hetedik emeletre, a Szükség Szobájához. Arra gondolt, hogy kívánhatna egy szobát, a falon a családfájával. Nem hitt túlzottan a sikerben, de egy próbát megért. Ráadásul furcsa volt a tanár reakciója is. Mintha tudna valamit a szüleiről, vagy ismerné őket.
Ahogy várta, Tyler nem ment semmire se. Legalább azt tudná, hogy melyik házban voltak. Nem tudta, hogyan deríthetné ki az igazságot. Talá, de csak talán, ha szerezne egy időnyerőt, vagy valakinek megnézhetné az emlékét. Várjunk csak, a Felejts-átkot le lehet venni. Ha a professzor megtenné. Egy apró részletről elég lenne. A következő hetekben kerülte a témát a biztonság kedvéért. Egy olyan érzése volt, hogy az anyja nevelte. Nem tudta, csak érezte. Megkérdezte Amandát, hogy hallott-e már a Cash nevű varázslócsaládról, de nemet mondott. A mugliknak nem ez volt a neve, ezért egyértelmű, hogy a szülei nevezték el így.
Mire eljött a tél, sok beszélgetésen esett át a bájitaltan tanárral. Tyler most már meg merte kérni, hogy vegye le a varázslatot. Nem várta, hogy sikerrel jár. De mégis csak meg kellett próbálnia. Sikerült jó hangulatában találnia a professzort, aki beleegyezett a dologba, hátha utána Tyler felhagy a dologgal. Tyler az emlékek nagy részét visszakapta. A szülei viszont csak sötét foltokként jelentek meg minden egyes emlékben. De legalább úgy érezte, hogy közelebb került a megoldáshoz. Biztosan tudta, hogy a szülei varázslók voltak, mivel a foltokból időnként színes csíkok törtek ki. Tylert az emlékek melankolikussá tették.
Levelet írt a nevelőszüleinek, hogy nem emlékeznek-e a szüleire. Biztos volt benne, hogy találkoztak, mert erre már emlékezett. A válasz hamar megjött, de nem hozott sok előrelépést. Az anyjának fekete haja és ijesztő nevetése volt. Az apja pedig elég átlagos fickó volt. Miután megkapta a levelet, kért egy újabb találkozót a professzorral.
-Egyenlőre ennyi- fejezte be Tyler a mesélést.
-Értem. De, Tyler, az utóbbi napokban-hetekben olyan más vagy. Nem az a srác, akit évekkel ezelőtt megismertem.
-Tudja tanár úr, változom.
-Megértettem. Nem akarsz róla beszélni, igaz?
-Valahogy úgy. Viszlát!- majd sarkon fordult, és ott hagyta a tanárt.
Tyler úgy döntött, a karácsonyi szünetben felkeresi a Sötét Nagyurat. Gondolta év végén csatlakozik majd teljesen. Ráadásul Tyler nem érezte úgy, hogy Amanda tényleg fontos a számára. Amikor az ember közel van a megoldáshoz, a gyengéd érzelmek csak eltérítik. És arra is ráébredt, hogy nem is szerette Amandát.
Mikor eljött a téli szünet Tyler útnak indult. Nem tudta merre kéne keresnie, ezért elment Londonba. A városban összefutott néhány fejvadásszal, akik a Sötét Nagyúrhoz igyekeztek. Nemsoká meg is érkeztek. A kapuban Mrs. Lestrange fogadta őket. Kicsit meghökkent, amikor megpillantotta Tylert.
-Fogoly?
-Nem hölgyem, szeretnék csatlakozni- mosolyodott el félénken Tyler. Valami furcsa volt a nő nevetésében. Kissé hátborzongatónak találta. Már nem érezte annyira csábítónak a gondolatot, hogy halálfalónak áll. Ha az ember belebolondul, akkor inkább kihagyja. De azért a Nagyúrral találkozni szeretne.
-Gyere, fiú! Bár nem hinném, hogy szerencséd lenne- mondta a nő. Tyler nem szólt hozzá. Nyugalmat erőltetett magára, majd követte az épület felé. Bent meleg és világos volt, annak ellenére, hogy fáklyának és tűznek nyomát se látta. A nő otthagyta az előcsarnokban, amíg előkerítette a Nagyurat. Mikor a Nagyúr megérkezett különös kifejezés ült az arcán. Mintha megijedt volna. Beterelte Tylert az egyik szobába, és elbeszélgetett vele arról, hogy minek köszönheti a látogatást.
-Rendben, Tyler. Tyler, ugye?
-Igen, uram.
-Megyek és megbeszélem a dolgot a többiekkel. Mégse hagyhatom, hogyha csatlakozol, hogy ne tudjanak róla- mosolyodott el Voldemort. Tyler idegesen várakozott. Nagyjából egy óra multán látta viszont a Nagyurat.
-Nos, uram?
-Sajnos nem lehet. A többiek ellenezték. Majdnem mindannyian.
-Értem. Az okát azért megtudhatnám?
-Nem…Illetve, mért ne? Túl fiatal vagy, és képzetlen. De én látom benned a lehetőséget. Meg mást is.
-Akkor hát a viszont látásra, uram!
-Viszlát, Tyler!
Tyler megkönnyebbült, amikor kijutott a birtokról. Egyszerűen visszaért Londonba. A szünet hátralévő részét egy olcsó hotelben töltötte. Folyamatosan a találkozón, és a Nagyúr utolsó szavain gondolkozott. Nő furcsa, szinte ijesztő nevetéssel. „Mást is látok benned.” De vajon mire utalhatott. És ekkor beugrott neki, hogy hasonlít a fiatal Tom Denemre. Hogy ez eddig nem jutott eszébe. Most már úgy érezte tudja kik a szülei, de azt nem tudta, hogy ők is rájöttek-e. Az anyja valószínűleg igen, hiszen, amikor megjelent a birtoknál, azt goldolta, hogy a fia fejvadászok foglya, és ez megrémisztette. De utána nem mutathatta magát gyengédnek Tylerrel szemben. A Nagyúr pedig nem biztos abban, hogy Tyler az ő gyereke. Biztos csak egy futó kaland volt. Belefájdult a feje a gondolkodásba. Megtalálta a szüleit. A kérdés, hogy melyik házba tartoztak nem volt lényeges. Gyorsan levelet írt a nevelőszüleinek, a házvezető tanárának és természetesen a szüleinek…..

A folytatást rátok bízom. Jase




Tyler felt alone. Had spent four years at Hogwarts. The Sorting Hat sorted him into Slytherin. Mudbloods have not been there, it was just one of these before, shortly after its founding. Tyler raised by Muggles since the age of three. He didn’t remember  for his first three years. Probably suffering from magical amnesia. Actually, he was not disfellowshipped or so. He just had no real friends. The only student who cared about him at Hogwarts in a few years. But they do not really kept in touch.
Tyler was planning to became a  Death Eater. Two years from now, when he’ll been finished school (Phew),will offer his services to the Dark Lord. Considered in order to get a ministerial position. His grades were Outstandings and Exceeds Exceptations. Potions was his favorite subject, but this year they have a new teacher. A twenty-few-year-old man came. As the former teacher was the Head of House, so this year it would be someone else. Atthe opening banquet of the year turned out to be who. The new teacher. Tyler immediately recognized his patron. Tyler became prefect this year. After dinner, the Head of House held a meeting with the prefects. He said that what gonna be change refering to the past, and what is left. Tyler tried to talk to the teacher, but he firmly refused.
Tyler’s every Potions performance was great. After hours he was looking for the opportunity to speak to him, but there was always a loophole. He began to realize how much  he has changed since the last meeting. Towards the middle of October, a letter arrived for Tyler. He was surprised, because  he only received official letters. Of course, if he get something.


Tyler
Tomorrow, the 17th at nine o'clock in the evening
Astronomy Tower
A Friend


Tyler was surprised by the message. If a friend has posted, why it seems that command has measured. And it was not his friend. The handwriting is definitely decided that a man wrote it.
Tyler arrived first to the place. He stood in the dark and cold night. Impatient to reveal the identity of the writer. His favorite teacher arrived just moments after nine.
-Excuse me, Tyler, do not let you closer to myself. It was not very safe. I'm young too, still changing.
-It's all right, sir! I have changed a lot since we parted.
-Now, things are changing again. But do not worry, it can not affect you, Tyler.
-Professor, do you mean You-Know-Who? To be more powerful?
-I…I do not know. And not a word to anyone about the meeting.
-Like I have a  lot of friends-sighed Tyler.
-I'm sorry, Tyler. I have to go.
Tyler woke up the next day in a little better mood. Of course he did not understand what kind of change about he told him. Somehow he does not care. He was glad that the teacher relented and started talking with him. He felt everything was perfect. Tyler wondered whether anything now succeed him as if he have drunken Felix Felicis. He liked one of his classmate a long time before. The majority of lessons were common. Amanda probably did not even notice him. Tyler hoped in vain so far. The next Hogsmeade trip he went with Amanda. In fact, Amanda was mad for him.
But from Hogsmeade he came back with dark thoughts in his mind. He wanted to find out who his parents are. He hoped that Amanda can help. Monday's Potions class could be good to discuss a recent meeting with the teacher. He wanted to talk to him about the search for his parents. Tyler slowly began to be obsessed with it. Although he was not sure whether to be happy with the truth, he wanted to know.
Tyler was waiting anxiously in the tower. He should have been there. While he waited,  he watched the snow falling silently. It was only in November.
-Excuse me, Tyler! Only Dumbledore held up. Not sure he likes that all our meetings.
-Nothing.
-Why did you want to talk to me?
-Well, actually ... my parents. I would like to find them. And I thought that you might help, Professor.
-I do not think I can help. I'm young. I do not know your parents. And there was reason to be sure that you do not remember them. I'm sorry.
-Than nothing, Professor. And I'm sorry to make you come. Good night!
-Good-bye, Tyler - and they both went from the tower.
Tyler did not take to the Slytherin dormitories the route but on the seventh floor, to the Room of Requirement. He thought that  if he could want a room, the walls with his family tree. He does not believe too much in his success, but worth a try. He also had noticed how strange the teacher’s reaction was, as well. Like he know anything about his parents or know them.
As expected, Tyler did not go anywhere either. At least he would know what house they were in. He doesn’t know how he can find out the truth. Maybe, just maybe, if you obtain a Time-Turner, or in memory of someone. Wait, the Obliviate-curse can be removed. If the professor would. A small detail would be enough. In the coming weeks he avoided the topic for safety causes. He had a feeling that he was raised by his mother. He did not know it but felt. He asked Amanda to be heard in the family wizard named Cash, but said no. The Muggles have not this name, it is clear that the parents named him so.
By the time winter came, he went through a lot of discussion with the Potions teacher. Tyler now dared to ask him to remove the spell. He did not expect to succeed. But he just had to try it. He managed to find a good atmosphere with the professor, who agreed to a deal whether he give up the things after, Tyler. Tyler got back most of the memories. His parents, however only appeared as dark patches in the memories. But at least it felt closer to a solution. He have known that his parents were wizards, since colorful streaks were broken off from the spots sometimes. Tyler became melancholic becouse of the memories.
He wrote a letter to the foster parents that they did not remember any of his parents. He was sure that they met because he remembered this. The answer came quickly, but didn’t make a lot of progress. Her mother had black hair and a creepy laugh. His dad was pretty average guy. After receiving the letter, he asked for another meeting with the professor.
-For now, that's all-finished Tyler the story.
-I see. But Tyler, the last few weeks, you’re so different. Not the guy I met years ago.
-You know, sir, I’m changing.
-I understand. You don’t want to talk about it, right?
-Something like that. Goodbye - and then he turned and left the teacher.
Tyler decided to visit the Dark Lord in the Christmas break. He thought that he’ll join fully at the end of the year. In addition, Tyler did not feel that Amanda was really important to him. When you're close to a solution, just a gentle emotions can hijack. He also realized that he did not like Amanda.
When the winter break started, Tyler set off. He didn’t know where he should look for, so he went to London. In the city he ran into some Snatchers who were heading to the Dark Lord. Not much later they’ve arrived. At the gate they were received by Mrs. Lestrange. A little taken aback when she saw Tyler.
-Prisoner?
-No, ma'am, I would like join-Tyler smiled shyly. There was something odd in her laugh. A little gruesome. It doesn’t feel so tempting to think that he wanna be a Death Eater. If a man infatuated, then he leaves. But he would like to see the Dark Lord.
-Come on, boy! Although I don’t think that would be lucky- she said. Tyler did not speak to her. Forced himself to rest, and then followed to the building. Inside it was warm and bright, despite he saw no sign of fire and torch. The woman left him in thte hall while she went for the Dark Lord. When the Dark Lord arrived he had an odd expression on his face. As if he was startled. He ushered Tyler in one room and talked to him about what due he visited.
-All right, Tyler. Tyler, do you?
-Yes, sir.
-I'm going to talk about it with others. Cannot let you join if the not aware of it- Voldemort smiled. Tyler waited nervously. About after an hour in turn he saw the Dark Lord again.
-Well, sir?
-Unfortunately, I can not. The others were opposed. Almost all of them.
-Right. The reason, may I ask?
-I do not ... Or, why not? You're too young and unskilled. But I see potential in you. And  something else too.
-So, look forward to seeing you again, sir!
-Good-bye, Tyler!
Tyler was relieved when he got out of the estate. He just returned to London. He spent the rest of the break in a cheap hotel. He kept wondering about the meeting and the last words of the Dark Lord. The woman's strange, almost frightening laugh. "I see something else in you." But what could it refer to. And then popped him, he was like young Tom Riddle. That this has not occurred to him before. Now he felt he knows who his parents were, but he didn’t know if they have realized. His mother probably has, since when he appeared at the land, she thought that her son was a prisoner by the Snatchers, and it frightened her. But then she didn’t allowed to show herself gentle contrast to Tyler. The Dark Lord isn’t sure that Tyler is his son. Surely it was just a romance. His head started to ache because thinking so hardly. He found his parents. The question is which house they belonged to was not essential. He quickly wrote a letter to the foster parents, the Head of his House, and of course the parents .....
I leave you with the sequel. Jase







Tyler si sentiva solo. Aveva trascorso quattro anni a Hogwarts. Il Cappello Parlante l’ha smisato in Serpeverde. Mezzosangue non ci sono stato, era solo uno di questi prima, poco dopo la sua fondazione. Tyler era sollevato per Babbani sin dall'etŕ di tre. I primi tre anni non vengono ricordati. Probabilmente soffre di amnesia magica. In realtŕ, non era disassociato, e simili. Ha néanche avuto degli amici veri. L'unico studente che si prese cura di lui ai Hogwarts ha finito pochi anni fa. Ma non hanno rimasto in contatto veramente.
Tyler stava progettando di essere un Mangiamorte. Due anni da oggi, quando ha finito con la scuola (Bleh) offrá servizi al Signore Oscuro. Considerá al fine di ottenere una posizione ministeriale. I suoi voti erano Eccezionali ed Oltre Ogni Previsione. Pozioni era uno dei soui soggetti preferiti, ma quest'anno avranno un nuovo insegnante. Un uomo di ventinaia d’anni venne alla posizione precedente. Come l'ex insegnante era il capo del dormitorio, quindi quest'anno l'altro sará. Nel banchetto per l’inizio dell 'anno si č rivelata. Il nuovo insegnante. Tyler immediatamente ha realizzato chi é lui. Tyler divenne prefetto di quest'anno. Dopo cena, il capo del dormitorio ha tenuto una riunione per i prefetti. Egli ha detto che ciň che cambia rispetto al passato, e ciň che č rimasto. Tyler ha cercato di parlare con l'insegnante, ma egli rifiutň fermamente.
Tyler era buonissimo in ogni Pozioni. Dopo le ore ricercaval'opportunitŕ di parlare con lui, ma c'č sempre una scappatoia. Ha cominciato a rendersi conto che molto č cambiato dopo l'ultima riunione. Verso la metŕ di ottobre, arrivň una lettera da Tyler. Era sorpresa, perché soltanto riceveva lettere ufficiali. Naturalmente, se si ottiene qualcosa.


Tyler
Domani, il 17 alle nove di sera
Torre d’ Astronomia
Un Amico


L’ha sorpreso il messaggio. Se un amico ha postato, perché sembra che č un comando. E non aveva amici. La scrittura a mano č sicuramente deciso che un ragazzo l’ha scritta.
Nella torre Tyler é arrivato primo. C'era una notte buia e fredda. Era impaziente di rivelare l'identitŕ della scrittore. Il mio professore preferito arrivň pochi istanti dopo le nove.
-Mi scusi, Tyler, non lasciarti piů vicino a me. Non era molto sicuro. Sono troppo giovane, ancora cambio.
-Va tutto bene, signore! Ho cambiato molto da quando ci siamo lasciati.
-Ora, le cose stanno cambiando di nuovo. Ma non preoccupati, non ti tocca, Tyler.
-Il nostro obiettivo č Lei-Sa-Chi, Professore? Per essere piů potente?
-I-io non lo so. Dell'incontro nessuna parola a nessuno.
-Come ho un sacco di amici- sospirava Tyler.
-Mi dispiace, Tyler. Devo andare.
Tyler si svegliň il giorno dopo un po 'di umore migliore. Naturalmente non capiva che tipo di cambiamento aveva parlato. In qualche modo non si interessa. Era contento che l'insegnante ceduto e parlato con lui. Si sento tutto č perfetto. Tyler si chiese se ora tutto riuscire come se aveva bevuto Felix Felicis. Si piaceva una compagna di classe da tanto tempo. La maggior parte delle lezioni erano insieme. Amanda probabilmente non ha nemmeno lo notasse. Tyler spera invano finora. Il prossimo viaggio andň con Amanda a Hogsmeade. Infatti, Amanda era matta per Tyler troppo tempo fa.
Ma da Hogsmeade é tornata con pensieri oscuri nella sua mente. Voleva sapere che i genitori sono. Sperava che Amanda puň aiutare. Dopo Pozioni di lunedí Ha potuto discutere di un incontro nuovo col professore. Voleva parlare con lui della ricerca per i suoi genitori. Tyler cominciň lentamente ad essere preso dalla ricerca. Anche se non era sicuro se essere felice quando conoscerá la veritá, voleva sapere.
Tyler aspettava nervosamente nella torre. Avrebbe dovuto essere lě. Mentre aspettava, in silenzio guardando la neve cadere. Era solo novembre.
-Mi scusi, Tyler! Solo Silente alzň. Non sono sicuro che si piace che tutto ci incontriamo.
-Niente.
-Perché hai voluto parlare con me?
-Beh, in realtŕ ... i miei genitori. Vorrei trovarli. Ed ho pensato che Lei potrebbe aiutare.
-Non credo che ti posso aiutare. Sono giovane. Non conosco i genitori. E c’era motivo per essere sicuri che non ti ricordi di loro. Mi dispiace.
-Allora niente, Professore. E mi dispiace per farLe essere qui. Buona notte!
-buona notte, Tyler - e sono andati alla torre.
Tyler non ha preso la strada per i dormitori di Serpeverde, ma al settimo piano della Stanza delle Necessitŕ. Pensava che potrebbe essere una stanza, le pareti coll'albero genealogico suo. Non crede troppo nel suo successo, ma vale la pena provare. Inoltre ha avuto una strana reazione al maestro. Come si sa qualcosa dei suoi genitori o li conosce.
Come previsto, Tyler non č andato da nessuna parte neanche. Almeno sapremmo in qual dormitorio stavano. Non sa come scopre la veritŕ. Forse, solo forse, se si ottiene un GiraTempo, o in memoria di qualcuno potrebbe vedere. Aspetta, la maledizione Obliviate puň essere rimosso. Se il professore avrebbe fatto. Un piccolo dettaglio sarebbe sufficiente. Nelle prossime settimane ha evitata l'argomento del sicuro. Ha avuto la sensazione che č stato sollevato della madre. Non sapeva , solo si sentiva. Ha chiesto ad Amanda di essere sentito della famiglia di nome Cash, ma gli ha detto di no. I Babbani non hanno questo nome, č chiaro che i genitori l’hanno nominato nel caso.
Con l'inverno č venuto, un sacco di discussioni ha attraversato tra Tyler e l'insegnante di Pozioni. Tyler sta osato chiedere di rimuovere l'incantesimo. Non si aspettava di avere successo. Ma doveva provarlo. É riuscito a trovare una buona atmosfera col professore, che ha accettato di fare cosí, se Tyler lasciala dopo. Tyler č tornato piů dei ricordi. I suoi genitori, ma č apparso solo come macchie scure in ogni memoria. Ma almeno sentiva piů vicino ad una soluzione. Doveva sapere che i suoi genitori erano maghi, poiché le macchie a volte strisce colorate sono state tagliate. Tyler ha diventato malinconico per caso dei ricordi.
Ha scritto una lettera ai genitori affidatari che non ricordava nessuno dei suoi genitori. Era sicuro che si sono incontrati perché ricordava questo. La risposta č arrivata in fretta, ma non mettere un sacco di progressi. Sua madre aveva i capelli neri ed una risata raccapricciante. Suo padre era ragazzo piuttosto mediocre. Dopo aver ricevuto la lettera, ha chiesto un altro incontro col professore.
-Per ora, questo č tutto- finito Tyler.
-Bene. Ma Tyler, nelle ultime settimane, sei in un modo diverso. Non sei il ragazzo che ho conosciuto anni fa.
-Sa, signore, sto cambiando.
-Capisco. Tu non vuoi parlarne, giusto?
-Qualcosa del genere. Addio - e poi si voltň e lasciň l'insegnante.
Tyler ha deciso di visitare il Signore Oscuro nella pausa natalzia. Penssava che si sará unito alla fine dell’anno scolastico. Inoltre, Tyler non si sentiva che Amanda č davvero importante per lui. Quando si č vicini ad una soluzione, le emozioni tenere solo impedono. Ha anche capito che non gli piaceva Amanda cosí molto.
Quando iniziava la pausa invernale, Tyler partiva. Non sapeva dove dovrebbe cercare, cosě andň a Londra. La cittŕ ha incontrato qualche Ghermidori che andavano dal Signore Oscuro. In un po’ di tempo sono ancora arrivati. Al cancello sono stati ricevuti dalla signora Lestrange. Un po’ sorpresa quando ha visto Tyler.
-Prigioniero?
-No, signora, vorrei unirsi-Tyler sorrise timidamente. C'era qualcosa di strano nella sua risata. Un po’ macabra. Non si sente cosě forte la tentazione di pensare che ci sia un Mangiamorte. Se un uomo infatuato, poi se ne va. Ma si piacerebbe vedere il Signore Oscuro.
-Andiamo, ragazzo! Anche se non credo che sarebbe stato fortunato- ha detto. Tyler non ha parlato. Costrinse a riposo, e poi seguire per la costruzione. Dentro era caldo e luminoso, nonostante la torcia e vide nessun segno di fuoco. La donna l’ha lasciato nell’atrio mentre afferrato il Signore. Quando il Signore č arrivato, aveva una strana espressione sul suo volto. Come se era spaventato. Ha inaugurato Tyler in una stanza ed ha parlato con lui su di esso a causa della sua visita.
-Bene, Tyler. Tyler, vero?
-Si, signore.
-Ho intenzione di parlarne con gli altri. Annulla consentono di partecipare se non a conoscenza di esso- Voldemort sorrise. Tyler nervosamente aspettava. Circa dopo un’ora ha visto il Signore di nuovo.
-Ebbene, signore?
-Purtroppo, non puoi. Gli altri si sono opposti. Quasi tutti di loro.
-Bene. Il motivo per cui mi chiedo?
-Io non ... Oppure, perché no? Sei troppo giovane ed inesperto. Ma posso dirti che io vedo possibilitá in tu. Ed anche qualcosa di diverso.
-Quindi, vedo l'ora di vederLe, signore!
-Ci vediamo, Tyler!
Tyler č stato sollevato quando ha ottenuto fuori della proprietá. Semplicemente é tornato a Londra. Trascorso il resto della pausa in un hotel abbandonato. Sta pensando continuamente sull’incontro e sulle ultime parole del Signore. Strano risata, quasi paurosa delle donne. „Vedo qualcosa di diverso in te.”  Ma che cosa poteva fare riferimento. E poi lui ha realizzato che lui somiglia al giovane Tom Riddle. Che questo non si č verificato a lui. Ora si sento sa che i suoi genitori chi sono, ma non sapevo che essi possono essere realizzati. Sua madre č probabilmente sě, da quando č stato rilasciato nel proprietá, pensava che il sou figlio é prigioniero dei Ghermidori, e la spaventava. Ma poi non ha permesso di mostrarsi gentile contrasto con Tyler. Il Signore non č sicuro che Tyler é il suo figlio. Era sicuro che era solo una scappatella. Mal di testa a pensare. Ha trovato i suoi genitori. La domanda di quale casa appartenevano non era essenziale. Rapidamente ha scritto una lettera ai genitori adottivi, al professore, e, naturalmente, ai genitori .....
Vi lascio la continuazione. Jase

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.